(hetedik r�sz)

- Mi volt ez az eg�sz?- n�z t�rsaira a m�g mindig zaklatott Yusuke.

- Az �t v�g�n a templom, mit haland� m�g nem l�tott,

Ne sik�ts, ha megl�tod legrosszabb r�m�lmod!

V�gy er�t magadon s hagyj ott mindent s mindenkit

Mert ha nem teszed �letedet veszted!- mondja zih�lva Kurama.

- H�t, persze!-vil�gosodik meg Midori.- A kis rejt�ly m�sodik r�sze. Azzal, hogy bel�pt�nk abba a csillagba a legnagyobb f�lelmeink v�ltak val�ra. Uristen!-borzongott meg.

- H�t ez�rt hagytatok mind egyed�l....-kezdi Yusuke.

- Mir�l besz�lsz?-�rtetlenkednek a t�bbiek.

- H�t ezek szerint az a legnagyobb f�lelmem, hogy megint egyed�l maradok, mint a hal�lom el�tt, amikor senkit nem �rdekelt, hogy mit csin�lok, amikor senki nem t�r�d�tt velem, amikor m�g �n magam se tudtam val�j�ban ki is vagyok.....-vallja be Yusuke ink�bb mag�nak mint a t�bbieknek.

- Igen.-helyeselt Kurama.- �n az �desany�mat tal�ltam holtan.....borzaszt� volt.

- �s az �n szeg�ny kiscic�m!-mondja k�nnyezve Kuwabara.- El�t�tte egy aut�!

- Neked az a legnagyobb f�lelmed, hogy a macsk�dat el�ti egy aut�?!!!!-mondja Hiei, aki m�r alig b�rja visszatartani a nevet�st.

- Szerinted ez vicces, t�kmag?!!!!!!!.....majd �n megmutatom neked!-�s m�r esett is neki Hieinek, aki a nagy nevet�s miatt nem volt el�g gyors �gy Kuwabara �kle k�nnyed�n el�rte. Hiei h�traesett, de csak tov�bb nevetett.

- �n m�g sose l�ttam ilyennek.-mondja csod�lkozva Yusuke, aki l�tva, hogy Hiei milyen j��z�en nevet � maga is hangos nevet�sbe kezdett. Midori �s Kurama is ugyanazt tett�k, az erd� hamarosan a nevet�s�kt�l volt hangos.

- Nagyon k�sz�n�m, hogy kinevettek!-mondja s�rt�d�tten Kuwabara.- Vajon neked Midori mi volt a legnagyobb f�lelmed? �s neked Hiei?

Erre mindketten abbahagyt�k a nevet�st.

- Egy�ltal�n nem tartozik r�d!-felei hidegen Hiei.

- Jobb lesz ha min�l el�bb visszamegy�nk a palot�ba.-mondja siet�sen Midori, azzal fel�ll �s elindul, mit sem t�r�dve a t�bbiekkel. Hiei k�vette.

- H�t ezekbe meg mi �t�tt?- n�z Kuwabara a t�bbiekre.

- Nem tudom.-vonja meg a v�ll�t Yusuke.-De menj�nk ut�nuk, mert a v�g�n m�g itt hagynak.-fel�ll.-Na gyertek!-sz�l oda Kuramaeknak, azzal mindannyian visszaindulnak a palot�ba.

- F�n�k! F�n�k!!!-ront be a nagyterembe Hiromacu ahol Sakiyo is volt.- Visszaj�ttek, viszaj�ttek!

- Egy kicsit fogalmazhatn�l vil�gosabban, nem gondolod!- n�z r� Sakiyo sz�r�s tekintettel.

- Uramashi meg a t�bbiek.....-kezdi Hiromacu de Sakiyo k�zbev�g:

- Akkor ereszd m�r be �ket te idi�ta!!!!!!!!

Hiromacu engedelmeskedik �s az elgy�t�rt csapat bel�p az ajt�n. A Serleg Yusuke kez�ben volt, aki sz� n�lk�l odadobta azt Sakiyo l�b�hoz.

- Finomabban Urameshi!- ny�l a serleg ut�n Sakiyo.- Ez itt t�bbezer �ves.

- Pontosan 4279 �ves.-l�p be az ajt�n Botan a t�bbi l�ny k�s�ret�ben.

De Sakiyo mit sem t�r�d�tt a l�ny megjegyz�s�vel. Jobb kez�t a Serleg al� cs�sztatta gyeng�den, bal kez�vel pedig megt�masztotta az alj�t �gy tartotta a f�ny fel�.

- T�k�letes! Tervem els� r�sze siker�lt.-s�hajtott megk�nnyebb�lten.- �s most elhozz�tok nekem a Halhatatlans�g T�r�t! Gondolom nem kell bet�rjetek a kincst�rba, hisz a kis Koenma bar�totok nem akarhatja, hogy ezek a kedves l�nyok, itt, meghalljanak.

- Te �tkozott!-Yusuke m�r nem b�rta t�rt�ztetni mag�t �s neki rontott Sakiyonak. Csakhogy a hatalmas �t�s m�g csak el sem �rhette az eszel�s f�rfit ugyanis Hiromacu az �tj�ba �llt.

- Ne olyan hevesen Urameshi! A v�g�n m�g megs�r�l valaki...-nevetett Sakiyo.- �s most takarodjatok!-komorodott el hirtelen.- �s vigy�tek a kisl�nyokat is. Ja �s nagyon aj�nlom, hogy holnaput�n �jjel 11 �r�ig meglegyen az a t�r.

A csapat kis�t�lt a teremb�l �s Midori szob�j�ba indult.

- Midori, te maradj.-sz�lt a l�ny ut�n Sakiyo. A t�bbiek megtorpantak.

- Nem lesz semmi baj. Majd ut�natok megyek.-mondta a l�ny az agg�d� tekinteteket l�tva. �s a t�bbiek elindultak kifele a teremb�l, csak Hiei maradt ott. N�zte a l�nyt �s l�tta a szem�ben a nyugtalans�got, nem akarta egyed�l hagyni. Ekkor Midori elmosolyodott �s Hiei meg�rtette mit akar. � is k�vette a t�bbieket.

- Gyere ide kisl�ny.-kezdte Sakiyo amint becsuk�dott az ajt� Hiei m�g�tt.

- Mit akarsz t�lem?-k�rdezte Midori.

- Ugyan kisl�ny! Ne l�gy m�r goromba hisz �n m�g mindig a te szeretett nagyb�ty�d vagyok.- mondta ny�jasan.

- Oh, nem! Te m�r r�g nem vagy az!-emelte fel Midori a hangj�t. Szavai meglept�k Sakiyot. Erre nem sz�m�tott. Valami k�l�n�s �rz�s ker�tette hatalm�ba, valahogy f�jtak neki a l�ny szavai. Midori l�tta, hogy nagyb�tyja k�ptelen megsz�lalni �gy folytatta:

- Az az ember akit �n annyira szerettem �s tiszteltem, akire feln�ztem m�r nincs t�bb�.- �rezte, hogy k�nnycsepp gurul v�gig arc�n. Nem akarta, hogy nagyb�tyja l�ssa ez�rt gyorsan let�r�lte pul�ver�nek ujj�val.

- Ne besz�lj �gy k�rlek.-sz�lalt meg v�g�l Sakiyo �szinte f�jdalommal hangj�ban.

- M�gis mit v�rsz! N�zz m�r magadra!!!! K�pes vagy kiontani az �leted, hogy elnyerd a halhatatlans�got!-kiab�lta Midori, m�r nem �rdekelt�k a k�nnycseppek amik s�r� es�cseppekk�nt hulltak arc�r�l a padl�ra.- Igen Sakiyo, tudom!-folytatta nagyb�tyja meglepet arc�t l�tva.- Tudom, hogy arra kell a t�r, hogy meg�ld magad! Tudom, hogy csak �gy nyerheted el a halhatatlans�got ha a saj�t v�redet iszod meg a serlegb�l! Igen, tudom!!!!!!!-hangja elcsuklott, de er�t vett mag�n, s folytatta:- Mit gondolsz m�rt k�rtem Koenma �s Yusuke�k segits�g�t?!!! Mit gondolsz mi�rt kezdtem ebbe az istenverte „harcba” ellened.-a k�nnyeit�l nem l�thatta de Sakiyo szemei is megteltek k�nnyel.- De azt m�r igaz�n ne v�rd el t�lem, hogy v�gign�zem ahogy a saj�t kezeddel vetsz v�get az �letednek....-de nem tudta folytatni. Sarkon fordult �s kirohant. Sakiyo megpr�b�lta utol�rni de mire az ajt�hoz �rt a l�ny m�r messze j�rt. Sakiyo ideges volt, szomor� �s zaklatott, de m�g im�dott unokah�ga se tudta visszatartani terve megval�s�t�s�t�l.

- Akkor besz�ln�nk kell Koenmaval.- mondta Yusuke. A t�bbiek Midori szob�j�ban voltak. A l�nyok az �gyon �ltek, Yusuke �s Kuwabara a falnak t�maszkodva �lltak, m�g Kurama �s Hiei az ablakon b�multak kifele.

- Az lesz a legjobb ha Botan most azonnal elmegy Koenmahoz.- jelentette ki Yusuke.- Ti mit gondoltok?-n�zett t�rsaira.

- Igen, � tal�n ki tud jutni.-mondta Kuwabara.

- Egyet�rtek. –sz�lt Kurama.

Mindenki Hieire n�zett de a fi� nem t�r�d�tt vel�k. Fel�llt �s kiment a szob�b�l.

- H�t ebbe meg mi �t�tt.-n�zett bamb�n Kuwabara.

- Nem tudom.-vonta meg a v�ll�t Kurama, aki tiszt�n l�tta Midorit a f�k k�z�tt �s tudta, hogy bar�tja hozz� ment de �gy gondolta eyt m�g egyenl�re nem k�ti a t�bbieknek orr�ra.

- Akkor �n indulok is.-mondta Botan, azzal el�kapta a lap�tj�t �s minden gond n�lk�l elhagyta a kast�lyt.

(folyt. k�v.)