1. r�sz
  2005.08.10. 00:37

K�t h�nap telt el az�ta, hogy Yusuke �s Kuwabara megmentett�k Yukin�t �s tal�lkoztak a Toguro testv�rekkel, akik elh�vt�k �ket egy versenyre. Harcolniuk kell ellen�k �s m�s sz�rnyek csapata ellen. Att�l kezdve gyakoroltak. Yusuke Genkai mesterhez ment, Kuwabara pedig Kuramav�l �s Hiei-el edzett, akik szint�n megh�v�st kaptak.

El�rkezett a nap, mikor haj�ra sz�lltak, hogy elmenjenek egy szigetre, ahol sor ker�l az �sszecsap�sokra. Kuwabara, Hiei �s Kurama m�r itt voltak �s csak Yusuk�re v�rtak. Meg is �rkezett �s Hiei r�gt�n pr�b�ra tette, de Yusuke „gy�z�tt”. Kuwabara hamarosan megsz�lalt:

-         H� Urameshi!! Mi csak n�gyen vagyunk a 6 helyett.

-         Emiatt ne agg�dj!- mondta nyugodtan Yusuke.

Ekkor megjelent egy gy�ny�r� l�ny �s egy alacsony �llarcos ember.

-         Ezek lenn�nek m�g a csaptunk tagjai?- n�zett rajtuk v�gig Kuwabara.- K�pesek egy�ltal�n valamire?

-         Kasumi biztos nagyon er�s, de az �llarcost nem is tudom ki lehet.- ebben a pillanatban Yusuke le�lt �s elaludt.

-         Kasumi?- kapta fel a n�vre a fej�t Kurama, ekkor a l�ny r�n�zett �s tekintet�k tal�lkozott.

-         Veled meg mi van Urameshi? Kelj m�r f�l!- esett neki Kuwabara.

-         Nagyon kem�ny edz�sen volt, hagyd pihenni!- sz�lalt meg v�gre Kasumi.

-         Ny�las emberek! Hamar v�gz�nk majd veletek! Nem �litek t�l!- ki�ltozt�k a k�r�l�tt�k, szint�n a haj�ra v�r� sz�rnyek, d�monok.

-         Felsz�ll�s!- ki�ltotta a kapit�ny a haj�r�l.

Mindenki felment a haj�ra �s elindultak.

-         Mi lenne, ha m�r itt a haj�n v�gezn�nk minenkivel?- t�relmetlenkedett Hiei.

-         Nem tartom j� �tletnek.- v�laszolta nyugodtan Kurama.

-         Nekem itt valami nem stimmel.- nyugtalankodott Kuwabara.

-         Figyeljen ide mindenki! A S�t�t Harcm�v�szetek Viadal�ra m�r bejutottak t�bben is. Err�l a haj�r�l csak egy csapat juthat tov�bb, �gy mindenhonnan egy csapattag l�pjen ki a k�zd�t�rre �s, aki legtov�bb talpon marad az juthat tov�bb.

-         Majd �n megyek!- mondta Kasumi, de az �larcos harcos meg�ll�totta �s elindult, hogy bizony�tson.

M�r minden k�zd� fel�llt �s az ellenfelek azt tervezt�k egyszerre rontanak az �larcosnak. �gy is tettek, de a harcos pillanatok alatt v�gzett vel�k (a reigannal).

-         „Hogy? Csak nem a v�n Genkai az?”- gondolkodott el Kuwabara, mikor v�gig n�zett a rejt�lyes csapattagjukon.

-         Ezt nem hagyjuk annyiban!! Akkor is be fogunk jutni �s titeket meg�l�nk!- k�ltozta a t�bbi csapat �s t�madtak.

-         �gy l�tszik m�gis Hieinek lesz igaza!- �s Kurama is t�mad�sba lend�lt.

Mindenki harcolt, kiv�ve az alv� Yusuk�t. Kurama a r�zsaostorral, Hiei a kardj�val, Kuwabara a szellemkardj�val. Kasumi megid�zett egy feh�r g�mb�t �s a fel� tart� kb. 15 sz�rnynek dobta, akik azonnal meghaltak. A t�bbiek csak b�multak egy ideig, de azt�n �k is folytatt�k a harcot �s csakhamar v�geztek is. Egy d�mon m�g talpon volt �s Yusuk�t t�madta volna meg, de:

-         Gyer�nk �reg! Ne hagyd abba! M�g b�rom!- ki�ltotta el mag�t a fi� �s akkor�t vert be a t�mad�j�nak, hogy rep�lt p�r m�tert.

V�gre meg�rkeztek �s felcipelt�k a szob�jukba Yuusuk�t. Mikor be�rtek �s letett�k:

-         V�gre!- ki�ltotta el mag�t Kasumi, majd Kurama �l�be ugrott �s meg�lelte.

-         J� �jra l�tni!- mondta Kurama �s � is meg�lelte a l�nyt.

-         Ti meg honnan ismeritek egym�st?- n�zett t�gra ny�lt szemekkel mindenki.

-         Mikor egyes�ltem Shuuichivel emberk�nt neveltek �s iskol�ba kellett j�rnom. Kasumi mindig kedves volt velem �s egy nap megmondta tudja ki vagyok.

-         K�zben � is r�j�tt, hogy �n ki vagyok �s � lett a legjobb bar�tom.- a l�ny adott egy puszit Kuram�nak.

-         H�t igen! Olyan, mintha a h�gom lenne.- �s letette Kasumit.

-         Akkor te nem is vagy ember?- �rtetlenkedett Kuwabara.

-         Csak r�szben…- egy kicsit elkomolyodott az arca.- De most ez nem fontos!

Besz�lgettek m�g egy ideig, majd behoztak nekik k�v�t �s elkezdtek kortyolgatni, de egy cs�sze elt�nt. Hamarosan megl�tt�k els� ellenfel�ket, aki elvette a cs�sz�t. Nagyk�p�sk�d�tt, majd megjelent a t�rsa. A cs�sz�t sz�tt�rte, mintha csak kett�v�lt volna, azt�n elmentek. Mivel este volt mindenki elment aludni, de el�tte be kellett osztani a szob�kat kettess�vel.

-         Micsoda???- ki�ltozott Kasumi.

-         � maradt egyed�l, meg te! Egy szob�ban lesztek �s k�sz!- v�laszolta Kuwabara.

-         De mi�rt pont egy fi�val?

-         Nyugi! Engem nem izgatsz!- sz�lt bele Hiei.

-         K�rdezett valaki?- ord�tott r� a l�ny.- De nekem mindegy!- azzal fogta mag�t �s berontott a szob�jukba.

Elmentek f�rdeni �s lefek�dtek. �jjel vihar volt k�sz�l�ben. Hiei csak n�zte a plafont, de amikor elkezdett esni az es� �szrevette, hogy Kasumi egyre nyugtalanabb. Az els� d�rg�sn�l fel is �bredt a l�ny �s a falnak d�lve csak �lt az �gy�n:

-         Te meg mi�rt nem alszol?- �lt fel Hiei.

-         Biztos h�ly�nek n�zel, de az�rt, mert f�lek…- komoly arcot v�gott �s csak n�zte Hieit.

-         Mi�rt n�zel �gy r�m?

-         Semmi! Csak eszembe jutott a b�ty�m…- egy k�nnycsepp folyt le az arc�n.- Ilyenkor mindig velem volt �s csak vele tudtam elaludni, de mi�ta elment es�ben nem alszom egyed�l �s mindig f�radt vagyok reggelente.

-         Akkor most aludj!- pillanatok alatt Kasumi mellett termett.

-         De �n nem hinn�m, hogy tudok aludni- lehajtotta a fej�t.

-         Mi�rt nem?

-         Kuram�val sem aludtam el, pedig � k�zelebb �l hozz�m, csak egyszer…- elhallgatott.

-         Mi volt egyszer?

-         Tal�lkoztam valakivel, aki megnyugtatott �s a karjaiban aludtam el. De nagyon r�gen volt…- �s visszaeml�kezett.

-         Nem tudom, hogy az ki volt, de pr�b�lj aludni! Lehet holnap sz�ks�g lesz r�d!

-         K�sz�n�m, de nem…!- �s csak �l tov�bb sz�tlanul.

-         Mi nem?- �rtetlenkedik a fi�.

-         Semmi, csak…- elhallgatott �s Hiei v�ll�nak d�lve elaludt.

-         Mi?? Elaludt??- n�zett Kasumira lep�d�tten.

Azt�n Hiei is elaludt.