3. r�sz
  2005.08.12. 23:43

-         Mire ment�l ezzel? Vesztettem n�mi v�rt, de nem t�rt�nt semmi m�s.

-         �gy gondolod?- �k�lbe szor�totta a kez�t, amit�l a t�k kicsiny j�ggoly�kk� v�ltoztak Risho test�ben.

-         �hh!!! Mi ez?- elkezdett vakar�zni, mert a goly�kt�l nagyon viszketett minden porcik�ja.

-         Kellemetlen, igaz? De ezen nem tudsz k�nny�teni!- nevetett, majd elkezdte megfagyasztani Risho kezeit.

-         H�t m�r a kezeidet sem haszn�lhatod!- nevetett Kaoru.

-         Milyen kegyetlen vagy!- ki�ltotta, majd elkezdett a f�ld�n forogni, mert �gy kicsit jobb volt neki.

-         Nem, nem…- egy fagyos ind�val felemelte �s megtartotta, hogy ne tudjon mozogni.- Azt hiszed ezzel akartalak kik�sz�teni?

-         Mit akarsz m�g tenni velem?- alig b�rta ezt kimondani a sz�rny, mert majd meg�r�lt.

-         Mondjuk ezt…- v�r�s lett a szeme �s elkezdte a goly�csk�kat f�lrobbantani Rishoban.

Risho a f�jdalomt�l ord�tozott �s szinte patakokban folyt a v�re. A t�bbiek kezdtek megijedni Kaorut�l. K�zben pedig meg�rkezett Yukina.

-         K�rlek hagyd abba Kasumi!- ki�ltott a lel�t�r�l a h�t�nd�r.

-         Yukina?- figyelt fel a hangra Kaoru.- Sajn�lom…- komolyodott el az arca, majd visszav�ltozott �s ism�t barna lett a haja, de a szeme m�g mindig k�k volt.- Ezt most m�r befejezem, de f�lek, hogy kicsit rosszul fog els�lni.

-         Mi az dr�g�m? M�r nem is �lsz meg?- k�rdezte Risho, b�r nagyon szenvedett.

-         Ezt egy sz�val sem mondtam!- mosolyog �s felrobbantja Rishot, de sajnos a stadion nagy r�sz�t is siker�lt neki elpuszt�tania.

Mindenki ki�ltott egyet �s Koto szinte nem is volt mag�n�l, hogy bejelentse a gy�ztest. T�bb, mint a f�l stadion romokban hevert �s a sz�rnyek nagy r�sze m�g ki sem olvadt, de el�g sok ki is ny�lt. Kasumi vagy Kaoru csak �llt sz�tlanul, majd odas�t�lt Yukin�hoz.

-         Sajn�lom.- mondta k�nnyes szemekkel

-         Kasumi…- � is elkezdett k�nnyezni, de minden csepp dr�gak�v� v�ltozott.

-         A gy�ztes pedig Kaoru vagyis Kasumi lett!- t�rt mag�hoz Koto.

-                  V�gre megbosszultam a csal�dom!- hajtotta le a fej�t.

Hiei v�gre kiszabadult az er�t�rb�l az �larcos l�nnyal egy�tt �s a karja is meggy�gyult.

-         �h!! Kuram�t el is felejtettem…- odafutott a fi�hoz �s let�rdelt mell�, b�r gondolatai m�g mindig m�shol j�rtak.

-         Sajn�lom, hogy b�ntottam Touy�t.- mondta, de a hangja elcsuklott.

-         Semmi baj, hisz ezt kellett tenned �s egy�bk�nt is t�l�li.- er�ltetett mosolyt csalt arc�ra �s elkezdte meggy�gy�tani a fi�t.

-         Mi�rt seg�tessz ezek ut�n?

-         Lehet, hogy te m�r nem szeretsz, de sz�momra m�g mindig a legjobb bar�t vagy.

-         K�sz�n�m…- kev�s ereje van ugyan a fi�nak, de mag�hoz r�ntja a l�nyt �s szorosan meg�leli.

-         Nekem k�ne bocs�natot k�rnem �s k�sz�netet adnom, hogy nem ut�lsz!- mondta k�nnyes szemekkel a l�ny �s � is meg�lelte Kuram�t. �gy gy�gy�totta tov�bb �s amikor v�gzett elengedt�k egym�st.

Elindultak vissza a sz�llod�ba, ahol a folyos�n sz�tlanul mentek �s Koenma is csatlakozott hozz�juk a feln�tt alakj�ban.

-         Koenma?- n�zett szomor�an Kasumi a fi�ra.

-         Most mit teszel majd?- k�rdezte komoly arccal.

-         Nem �l�m meg Yusuk�t. Tudom, hogy le kell „tart�ztatnia”.- odas�t�lt Yusuke el� �s kiny�jtotta a kez�t.

-         Mi?- n�zett mindenki �rtelmetlen�l.

-         Kasumi, �n nem erre gondoltam…

-         Hogy? Akkor mire?- lep�d�tt meg a l�ny.

-         Arra gondoltam, hogy m�sz-e megn�zni, hogy van a b�ty�d! Tudod, most meg k�ne, hogy �lj�nk, de nem lenn�k k�pes r�, hogy ezt hagyjam.

-         K�sz�n�m!!- Kasumi �r�m�ben odarohant Koenm�hoz �s meg�lelte.- De mi�rt nem hagyn�d?- engedte el a fi�t.

-         H�t azt ink�bb nem mondan�m el itt.- elpirult �s a fej�t vakargatta h�tulr�l.

-         Akkor gyere �s mond el!- �tkarolta a „f�n�k” kez�t �s elindult vele, majd p�r m�terre a t�bbiekt�l meg�lltak.- Hallgatlak!- mondta k�v�ncsian Kasumi.

-         � lenne a kegyetlen Kaoru? Ink�bb egy kisgyerek!- jelent meg mindenki fej�n a csepp.

-         Tudod… Ezt nem t�l k�nny� neked elmondani!- kezdett zavarba j�nni.

-         Mond m�r!- n�zett kutyusszemekkel a l�ny.

-         Nekem te volt�l az els�… szerelmem.- v�r�sen elmosolyodott.- Igaz, hogy �n legt�bbsz�r csak egy cumiz�s k�t �veshez hasonl�tok, de amikor meghalt�l �s �tker�lt�l hozz�m a szellemvil�gba nagyon megszerettelek.- lehajtotta a fej�t.

-         Koenma-san…- Kasumi meg sem b�rt sz�lalni.

-         Tudod milyen rossz volt l�tni titeket?- ki�ltotta el mag�t a fi� �s a falba v�gott, pont a l�ny feje mellett �s eg�szen k�zel hajolt hozz�.

-         Sajn�lom…- a l�ny teljesen a falhoz simult �s annyira megr�m�lt hirtelen, hogy elkezdte azt megfagyasztani.

M�r mindenki �ket n�zte �s hallott�k is, hogy mir�l besz�lnek. Hiei tett p�r l�p�s el�re.

-         Koenma �n nem akartam…- Hiei nem tudta befejezni a mondat�t.

-         Hagyd csak! Elmegyek, majd m�g tal�lkozunk!- dobta �t a v�ll�n a kend��t, majd megfordult �s elment.

-         Elmondan�tok v�gre, hogy mir�l van sz�?- k�rdez�sk�d�tt Kuwabara, aki Yukina l�tv�ny�t�l, �j er�re kapott.

-         Mindenkinek csak f�jdalmat okozok.- s�rva elt�nt mindenki szeme el�l.

-         Most meg mi baja van?

-         Nem tudom, de meg k�ne keresn�nk!- mondta Hiei �s Kuram�val meg a l�nyokkal elindultak megkeresni �t, azt�n Kuwabara is �szbe kapott �s ut�nuk ment.

M�r az erd�ben voltak, de meg�lltak �s sz�tv�ltak. Hiei r�gt�n a part fel� vette az ir�nyt, mert abban rem�nykedett, hogy a l�ny ott lesz �m f�l�ton megl�tott egy feh�r s�rk�ny elsz�llni a feje f�l�tt, ami szint�n a v�z fel� ment �s ut�na eredt, de nem csak �, hanem Kurama is. Mikor el�rt a v�zhez l�tt�k, hogy a s�rk�ny elt�nik az �b�ln�l �s a szikl�n �l� Kasumihoz tart. Kurama l�tta, hogy Hiei is ott van, �gy � csak meg�llt p�r m�terre, hogy ne vegye �szre. A s�rk�ny odarep�lt a l�nyhoz �s hozz�d�rg�l�dz�tt.

-         Te vagy a legh�bb bar�tom! N�lk�led nem b�rtam volna ki eddig!- megsimogatta a s�rk�ny fej�t, majd az elt�nt.

Hiei leugrott a l�ny mell�.

-         Mi�rt j�tt�l ide?- n�zett m�lyen a fi� szemeibe Kasumi szomor�an.

-         Sz�momra nagyon fontos vagy, b�r nem tudom mi�rt.- mosolyodott el a fi� �s megcs�kolta a l�nyt.

-         Ezek meg mit csin�lnak?- Kuram�nak rosszabb volt n�zni, mint b�rmi m�st eddig.- Tal�n �n is beleszerettem?- lep�d�tt meg �s mozdulni sem b�rt, csak n�zte �ket.

-         K�rlek ne, Hiei!- l�kte el mag�t�l a fi�t.- �n nagyon kedvellek t�ged, de most k�rlek hagyj!- elugrott a szikl�r�l, f�l az erd� el�. �rezte valaki jelenl�t�t, de Kuram�t nem l�tta meg.

-         Kasumi…- Hiei m�g ott maradt egy ideig, majd elindult vissza a sz�ll�sra.

K�zben Kasumi mindenkit�l bocs�natot k�rt �s visszamentek a sz�llod�ba, de Kurama k�s�bb �rkezett meg, mint a t�bbiek, hisz m�r Hiei is ott volt. Kurama sz� n�lk�l elment mindenki mellett, csak Kasumira vetett egy pillant�st, de tov�bb ment �s a saj�t szob�j�ban megf�rd�tt, majd lefek�dt, de nem b�rt aludni.

-         Ennek meg mi baja?- n�zett ut�na Yusuke.

-         Azt hiszem �n tudom…- Kasumi fel�llt �s elment � is f�rdeni �s lefek�dni.

Hiei nem sz�lalt meg, de a t�bbiek nagyon j�l elsz�rakoztak. Kasumi k�zben elment Kuram�hoz �s bekopogtatott hozz�.

-         „Most nem megyek, ak�rki is kopog! Higgye csak azt, hogy m�r alszom!”- gondolta Kurama �s megfordult az �gyban.

-         K�rlek Kurama, nyisd ki!- sz�lt be a l�ny.

-         Kasumi?- a hangra fel�lt Kurama �s kinyitotta az ajt�t.- Mi�rt j�tt�l?

-         Csak meg akartam tudni, hogy mi volt az, az el�bb?

-         F�radt vagyok �s aludni szerettem volna.- mosolyt csalt az arc�ra.- Nem j�ssz be?- pr�b�lta m�sra terelni a sz�t.

-         Persze, de ezt akkor sem �szod meg!- mondta a l�ny, majd bes�t�lt a szob�ba.

-         Istenem…- s�hajtott Kurama �s becsukta az ajt�t.

-         Ezek meg?- l�tta meg �ket Hiei, amikor �pp k�sz�lt � is lefek�dni. A f�lt�kenys�g elbor�totta az agy�t, de az�rt elment aludni.

-         Na akkor mi�rt is ment�l csak �gy el?- er�sk�d�tt tov�bb a l�ny.

-         L�ttalak titeket Hieiel a partn�l.- hajtotta le a fej�t.

-         Akkor t�ged �reztelek?

-         Igen, de ami a legfur�bb, hogy rossz volt titeket l�tni.- nevette el mag�t.- Ha j�l sz�molom �n vagyok a 3. aki bel�d szeret.

-         Tess�k?- d�bbent meg a l�ny.

-         Tudom, hogy sz�modra csak egy j�bar�t vagyok, de �n is szeretlek t�ged!

-         T�nyleg csak f�jdalmat tudok okozni… Miut�n haszn�ltam az er�met Kaoruk�nt nem �reztem szinte semmit azok ir�nt, akik k�r�lvettek. Borzalmas volt, de t�ged meg�lelve ism�t tudtam, hogy kiket szeretek. �n �s Hiei…- a szav�ba v�gtak.

-         Nem akarom hallani! �t szereted, igaz?- ki�ltozott a fi�.

-         Nem tudom. Azt mondtam neki, hogy bel� tudn�k szeretni �s ut�na megcs�koltuk egym�st. De valami�rt nem �rtem, hogy tehettem ezt, mert el�tte csak veszekdt�nk.

-         Nagyon megkedvelted, ugye?

-         Igen.

-         De az�rt m�g lehet es�lyem?- n�zett m�lyen a l�ny szem�be.

-         Pe...persze.- nem tudta, hogy mit mondjon.- De �n most m�r megyek a saj�t szob�mba.- elindult az ajt� fel� (vagyis csak indult volna).

-         V�rj!- megfogta Kurama Kasumi kez�t �s mag�hoz r�ntotta egyenesen a karjaiba �s szorosan meg�lelte.

-         H��!!- ki�ltotta �s ell�kte mag�t�l a fi�t, de az olyan szorosan tartotta, hogy mindketten r�esetek az �gyra.- �n nem akarom! Koenma is l�t minket, val�sz�n�leg! Nem akarom m�g jobban megb�ntani.- pr�b�lt kim�szni a fi� al�l.

-         Nem �rdekel!- �s megcs�kolta a l�nyt.

„De �n nem tehetem! �rtsd m�r meg!”- gondolta �s m�g mindig pr�b�lt szabadulni a fog�sb�l.

-         „Lehet, hogy h�lyes�get m�velek, de nem �rdekel!”- cs�kolta tov�bb Kasumit �s a szor�t�st sem laz�totta.

-         „Eressz m�r!”- elkezdett k�nnyezni, de nem pr�b�lkozott tov�bb a szabadul�ssal.

-         „Mi? Abbahagyta az er�lk�d�st?”- erre kinyitotta a szemeit.- „Mi�rt s�r?”- felemelte a fej�t �s elengedte a l�ny karj�t.- Sajn�lom, ha…

-         Mit k�pzelsz?- pofozta fel Kuram�t.

-         Nagyon elszaladt velem a l�. Bocs�nat!- m�szott le a l�nyr�l.

-         Valami�rt nem tudok r�d haragudni, de most ink�bb Hieiel lenn�k.- �lt fel.

-         Megint Hiei?- �lt fel a fi� is.

-         Ezek ut�n mit gondolsz, hogy veled szeretn�k maradni? �veken kereszt�l volt�l a legjobb bar�tom, szinte a b�ty�mk�nt szeretlek. Lehet, hogy azt mondtam van es�lyed, de jobban meggondolva sosem volt…- zokogva elrohant a saj�t szob�j�ba �s az ajt�t becsapva le�lt el� �s tov�bb s�rt.

-         Mi a baj?- n�zett r� Hiei.

-         Csak Kurama…- mosolyodott el k�nnyezve.

-         Mit csin�lt veled?- ugrott oda hozz� a fi�.

-         Semmit…- n�zett Hieire �s megcs�kolta.- „Istenem? Kurama kellett ahhoz, hogy r�j�jjek �t szeretem?”- gondolta a l�ny.

-         „Ebbe meg mi �t�tt?”- de az�rt visszacs�kolt.

M�g egy ideig ott maradtak a f�ld�n, majd lefek�dtek aludni, de egyik�j�k sem sz�lalt meg. Ism�t vihar kerekedett �s csak �gy zuhogott. Kasumi term�szetesen felkelt �s lement a gyeng�lked�re megn�zni a b�tyj�t. Touya m�r �lt az �gy�ban.

-         M�r jobban vagy?!- �r�m�ben odaszaladt b�tyj�hoz.

-         Nem igaz�n, de esik az es� �s meg kell, hogy v�djelek hugi!- mondta mosolyogva �s meg�lelte Kasumit.

-         �gy hi�nyozt�l!- mondta Kasumi �s fel�lt a testv�re mell�.

-         Te is nekem, de most m�r aludjunk, mert nagyon f�radt vagyok.- fek�dt le a fi�.

-         Rendben.- led�lt mell�.

-         Hugi?

-         Igen?

-         Nagyon j�l harcolt�l ma!- dics�rte meg a l�nyt.

-         K�szi, de valamit nem �rtek.

-         Mit?

-         Mi�rt �llt�l be a csapat�ba?

-         Magam sem tudom… Azt hittem �gy t�bbet fejl�d�k majd �s k�nnyebben meg�lhetem, hisz �n is l�ttam mit m�velt a csal�dunkkal.

-         Nagyon f�ltettelek, hogy t�ged is meg�l.- �lelte meg Touy�t ism�t.

-         Nyugi! Tudok magamra vigy�zni.- � is meg�lelte Kasumit, majd elaludtak.