A harc még nem ért véget

(első rész)

Botan kopogás nélkül ront be Koenma irodájába.

- Na végre, Botan!- fogadja Koenma idegesen.

- Hallom kerestél Koenma-san.

- Merre jártál?! Sose vagy itt amikor szükség lenne rád!-faggatja Koenma türelmetlenül.

- Bocsáss meg Koenma-san, csak elmentem Yusukeékkel kirándulni egyet, hogy kipihenjük a harcok fáradalmait. De mi történt? Idegesnek tűnsz.

- Az nem kifejezés. Nagyon nagy baj van Botan.- mondta Koenma leplezetlen aggodalommal.

- Koenma-san megrémítesz.

- Sakiyo azt tervezi, hogy betör a királyi kincstárba.

- Mi???!!! Sakiyo??? De hogy....honnan tudod? Miért?- kérdezi Botan csodálkozva.

- Hogy honnan tudom az most nem fontos. Hogy miért? Mert most hogy apám, Enma király, hosszú ideig távol lesz csak én állok az útjába, és arra számit, hogy engem majd könnyen kijátszhat.

- Könnyen kijátszhat? Ezt nem értem Koenma-san. Mit akar tulajdonképpen Sakiyo?- értetlenkedik Botan.

- Sakiyo ember. És mit szeretnének az emberek? Pláne ha olyan gonoszak mint ő? Halhatatlanságot Botan, halhatatlanságot.

- Hát persze....-tünődik Botan hangosan.-A Halhatatlanság Tőrét akarja.

- Pontosan!- bólint Koenma.- Menj és értesítsd Yusukeéket, hogy azonnal menjenek a Fények Palotájába ugyanis Sakiyonak még szüksége van a megfelelő csapatra ahhoz hogy tervét sikeresen végrehajtsa..........

Koenma még elmagyarázta Botannak a szükséges tudnivalókat, azzal a lány előkapta a lapátját és már indult is a völgybe ahol Yusuke és társai jól megérdemelt pihenésüket töltötték.

- Ah, milyen jó érzés csak feküdni és nem csinálni semmi- mondja hatalmas nyújtózás közepette Kuwabara.

- Te a viadal alatt se nagyon csináltál mást.-kötekedik Hiei.

- Igeeeeeeeeeeeeen?!!!!!!- ugrik fel felháborodottan Kuwabara.- Ki akarod próbálni mennyit fejlődtem a harcok alatt?!!!-kiáltja és már rántja is elő a kardját. De Hiei még csak meg se moccan, szokott megvetéssel néz Kuwabarara.

- Jaj Kazuma úrfi, hagyd már. Most nem azért vagyunk itt hogy harcoljunk, pláne nem egymással.- szól közbe Yukina.

- Igazad van Yukina kedves.-mondja Kuwabara azzal letérdel szerelme melle és megfogja a kezeit.- A te szavaid olyan szépen csengenek!-bókol neki.

- Köszönöm Kazuma úrfi, azt hiszem.- feleli zavartan Yukina.

- Jaj Kuwabara hagyd már békén azt a szegény lányt, így csak összezavarod.- mondja kaján vigyor kiséreteben Yusuke.- Ha én lennék a bátyja biztos nem hagynám, hogy ezt műveld vele.- vigyorog és Hieire néz.

Hiei dühösen feláll és egy rövid „Én inkább sétálok egyet” kijelentéssel otthagyja a társaságot.

- Kellet most ez Yusuke?- kérdezi suttogva Kurama.- Én se értek egyet a módszereivel de hagyom, hogy úgy csinálja ahogy jónak látja. Ő dönti el, hogy mikor és hogyan mondja el Yukinanak, hogy valójában ő a bátyja.

- Talán igazad van.- vonja meg a vállát Yusuke.- De most nem érek rá ezen töprengeni.-mondja majd oldalra fordul a fa hűvös árnyékába és már alszik is.

Kurama felsóhajt majd odamegy Keikohoz és Shizuruhoz akik a kedves kis Puu-val játszottak éppen. De ebben a pillanatban megérkezik a rosszhíreket hozó Botan.

- Botan! Hát te merre jártál?- kérdezi aggódva Keikó.

- Elmondom én mindjárt...de hol van Hiei ezt neki is hallania kell.- kérdi Botan azzal odakiált Kuwabarának és Yukinának, meg persze Yusukenak, hogy csatlakozzanak.

- Mi ez a nagy kiabálás Botan?- érdeklődik dühösen Yusuke miközben az álmot próbálja kidörzsölni a szeméből.

- Új feladatot kapott a csapat.-próbálja meg finoman közölni a hírt Botan.

- Miiiiiiiiiiccccccccccccsssssssssssssssssoooooooooooooooodddddddddddddddaaaaaaaaaaa????!!!!!- háborodik fel Yusuke.- Pár napja majdnem meghaltunk és máris új feladatot kapunk??!!!!!!!! Hová tette az eszét az a dilis pólyás?????!!!!!!!

- Ne légy tiszteletlen Koenmaval Yusuke.- próbálja csitítgatni Botan.- Ez nem az ő hibája.

Yusuke tombol dühében, gondol egyet és elkezd Botan felé szaladni. A lány rémülten tér ki az útjából és kezd el menekülni előle.

- Hagyd ezt abba Yusuke!- szól rá Keiko, de hiába Yusuke tovább üldözi a lányt.

Botan az erdő fele rohan, arra gondol, hogy a fák sűrűjében majd elbújik, de megbotlik az egyik kiálló ágban és a következő pillanatban már farkasszemet néz Yusukeval. Szerencséjére Hiei jelenik meg:

- Mi folyik itt?- kérdezi.

- Már megint új feladatot kaptunk!!!!!- mondja Yusuke és elengedi Botan nyakát.

Visszamentek a többiekhez, azzal Botan előadta amit Koenmatól megtudott.

- A Fények Palotája.....- töprengett Kurama. – Szóval Sakiyonak még csapatra van szüksége ahhoz, hogy ellopassa a tőrt.

- Így van.- helyeselt Botan.

- Azt még talán be tudjuk magyarázni, hogy Kurama meg én miért akarunk csatlakozni a csapathoz, de hogy Yusuke miért tenné? Ez már kétséges....- szól hozzá Hiei a témához.

- Hieinek igaza van. Mégis hogy gondolta ezt Koenma?- kapott a szón Yusuke.

- Héééééééé. És velem mi lesz?- vágott közbe Kuwabara.

- Nos. Koenma azt mondta, hogy fog a Palotánál várni ránk valaki aki el tudja intézni hogy Sakiyo ne gyanakodjon. Persze csak ha átmegy a csapat a próbákon.- magyarázza Botan.

- Próóóóóóbák???!!! Milyen próbák?- értetlenkedik Yusuke.

- Ezekről még én se tudok semmit. De majd ott kiderül.-válaszolja Botan.

- Remek!- kiáltja Kuwabara- akkor induljunk is.

Azzal már áll is fel, a többiek követik.......

- Várjatok egy kicsit.- szól közbe Keiko- És velünk mi lesz?

- Titeket majd Botan visszakísér a városba.- feleli Yusuke.

Azzal a fiúk a Fények Palotája felé veszik az utat, míg a lányok a város felé indulnak.

(folyt köv.)