A harc még nem ért véget(második rész)

- Messze vagyunk még? - kérdezi fáradtan Yusuke

- Már mindjárt ott vagyunk. Csak végigmegyünk ezen az ösvényen és már meg is érkeztünk. - feleli türelmesen Kurama.

Hiei egy pillanatra megáll, hagyja hogy a többiek előre menjenek és figyel. Kurama észreveszi ezt és visszamegy hozzá.

- Valami baj van?- kérdi.

- Követnek.- feleli tömören Hiei.

- Igen, tudom.- mondja Kurama aggasztó nyugalommal.

- Akkor kapjuk el!- súgja oda Hiei Kuramanak.

- Ne, várj! Majd előjön ha akar.- csitítja Kurama.

De mielött Hiei bármit is felelhetett volna Kuwabara felkiáltott:

- Ott a Palota!!!!!!!!!!!! Nyomás!!!!

És már rohant is lefele a domboldalon, a Palota ugyanis a völgyben volt. A többiknek nagy erőfeszítésükbe került mire utolérték.

- Te eszelős bolond!- mondja dühösen Hiei.

- Most meg mi bajod kerti törpe???!!!!!- vág vissza Kuwabara.

De mielött Hiei felelhetett volna Kurama közbeszólt:

- Ki tudja milyen veszély leselkedik errefele ránk. Lehetnél kicsit óvatosabb. Nem igaz Yusuke?

De Yusuke nem felelt. A többiek körülnéztek és látták, hogy Yusuke ott áll az egyik fa mellett és mereven bámul valamit.

- Mit nézel annyira Yu…..- kezdi Kuwabara, de torkán akad a szó amint meglátja a lányt akit Yusuke is bámul. A lány elég alacsony volt, fekete, hullámos haja a válláig ért, úgy velük egykorú lehetett. Ruházata is igen hétköznapi volt: egy farmert viselt és hozzá egy inget ami a derekán meg volt kötve. Szörnyek gyűrűjében állt, akik bármelyik pillanatban megtámadhatták.

- Segítek neki!- kiáltja Kuwabara és már indulna is de Kurama kitartott kezébe ütközik.

- Mi van!!!!!????- kiáltja felháborodottan .- Nem látod, hogy az a lány bajban van!!!!!!!!!!?????

- Szerintem inkább azok szörnyek vannak bajban.- feleli Hiei kaján vigyorral az arcán.

- Hhhhhhhhhhhhhhhhhoooooooooooooooooooogggggggggggggggyyyyyyyyyyyyyyy???????? Ti nem láttok a szemetektől?????!!!!!!! Az a lány fegyvertelen.

- Te is az vagy. Ha rád nézek nem mondom meg, hogy esetleg meg tudsz támadni.- feleli higgadtan Kurama.

- De….de- dadogja Kuwabara.

- Csend és figyelj.- inti nyugalomra Hiei.

A szörnyek már épp támadni készülnek amikor a lány bal keze körül valami fehér fény jelenik meg. A fény lassan vörösen kezd izzani és teljesen körülöleli a lány karját, kardod formálva. A lány egy könnyed mozdulattal a levegőben terem és, Kuwabara szemének láthatatlanul, felszabdalja a körülötte álló hat szörnyet. Még szinte földet sem ér mikor a szörnyek vére vörösre festi a talajt ahol azok éppen álltak. Kuwabara szóhoz se jut. Kurama lengedi a kezét amit még Kuwabara elött tartott:

- Fejlödött.- jelenti ki csendesen, inkább magának mint a többieknek, azzal elindul a lány felé.

Ezalatt a lányok még mindig az erdőben:

- Úgy látom Yusuke a megfelelő személyre bízta, hogy visszavezessen minket a városba.- mondja Shizuru és ráérősen rágyújt egy cigarettáre.- Nem igaz Botan????

- Jól van. Egy kicsit megzavart a sok fa.- magyarázkodik Botan.- Ezek mind annyira egyformák.

- Talán mert ez egy erdő. Nem gondolod kedves Botan?- gúnyolódik Shizuru.

Keiko és Yukina nevetni kezdenek.

- Látom remek a hangulat szép hölgyek.- jelenik meg előttük egy hatalmas szörny. A lányok menekülni próbálnak, de hiába. Hirtelen egy csomó szörny gyűrűjében találják magukat.

- Mit akartok tőlünk?- kérdi rémülten Keiko.

- Ne aggódjatok.- feleli a szörny és egy kis kerek labdára hasonlító valamit vesz elő. A földhöz vágja mire valami furcsa köd borítja be a tájat. A lányok szemére álom nehezedik és elsötétül előttük a világ.....