A harc még nem ért véget

-Szia Kurama! Örülök, hogy látlak!- öleli át a lány Kuramát.

-Én is örülök, Midori! Sokat fejlődtél mióta utoljára láttalak!- üdvözölte Kurama.

Időközben Hiei és a többiek is odaértek hozzájuk.

-Már csak te hiányoztál, Midori.- köszöntötte Hiei a lányt.

-Én is örülök, hogy látlak Hiei. Semmit se vátoztál!- mondja mosolyogva Midori.

-Ah ,Midori. Ők itt Yusuke Urameshi és Kazuma Kuwabara.- mutatja be a többieket Kurama.

-Nagyon örülök fiúk!- mosolyog rájuk Midori.-Én leszek a csapat ötödik tagja....De a házban majd minden elmondok. Gyertek utánam.

-Hol vagyunk???- kérdezi Botan miközben sajgó fejét fogja.

-Semmit se látok. Mindenki jól van?- hallatszik Keiko hangja a vaksötétben.

-Igen, azt hiszem.- feleli Shizuru.

-És te Yukina?- kérdezi Botan.

-Én is jól vagyok.

Ekkor kinyílik egy ajtó és a beáramló fény elvakítja a lányokat.

-Ki van ott?- kérdezi agresszívan Shizuru.

-A nevem Hiromacu és az a feladatom, hogy vigyázzak rátok amíg Urameshiék megérkeznek.

-De miért? Hol vagyunk?- kérdezi Keiko rémülten.

-A Fények Palotájában.- feleli közönyösen Hiromacu.

-De mégis miért?- kiváncsiskodik tovább Botan.

-Mert Sakiyo-sama ezt parancsolta. De mostmár elég legyen a kérdezősködésből. Ha Urameshiék megérkeznek majd találkozhattok velük.- azzal ott hagyja a lányokat a teljes sötétségben.

-Szóval ezért történt ez az egész.-tünődik hangosan Botan.- Sakiyo valahogy idő előtt megtudta, hogy Yusukeék a csapatába akarnak kerülni. És velünk fogja biztosítani, hogy hűségesek maradjanak hozzá.

- De hisz ez szörnyű, Botan.- rémüldözik Keiko.

-Nyugalom.- próbálja csitítani a társaságot Shizuru.- Lesz ami lesz. Mostmár nem tehetünk semmit.

Ezalatt a többiek odaértek egy kis házhoz. Midori betessékeltek a fiúkat és vacsorát adott nekik.

-Akkor halljuk a részleteket Midori. Kíváncsi vagyok, hogy mégis hogyan képzeltétek el ezt az egészet.- kezdi Hiei.

-Nos mint tudjátok az lesz a feladatotok, hogy megszerezzétek a Halhatatlanság Tőrét. Az első lépés ehhez az, hogy kiálljátok a három próbát.- kezdi Midori.- Aztán már csak el kell hitetnünk Sakiyoval, hogy megbízhat bennetek.

-Mégis milyen próbákról lenne szó?-kérdi Kurama.

-Nos először is tudnotok kell, hogy ez egy versenyféleség. Húsz csapat jelentkezett a feladatra de csak egyre van szükség. Nos az első forduló után 10 csapat jut tovább, a második után 5, aztán a végén már csak egy marad. Egyelőre csak az első próbáról van információm. A feladat az, hogy a Félelem Erdejében meg kell találni Isidot, aki majd további információkkal szolgál nekünk.

-Félelem Erdeje.....jó vicc Midori.-nevet hangosan Yusuke.

-Nem, én komolyan mondtam.- feleli Midori mire Yusuke arcáról lefagy a mosoly.- Tehát már az út is elég veszélyes az erdőig. De láttam amit a viadalon műveltetek, ez ahhoz képest gyerekjáték lesz. Ha megtaláltuk Isidot ő majd egy rejtvényt mond nekünk amit meg kell fejtenünk. A rejtvény tartalmazza a második próbára vonatkozó információkat.-magyarázza Midori.

-Egy pillanat Midori.-szól közbe Hiei.- Azt mondtad 10 csapat fog továbbjutni az első próba után.....

-Igen. Isido az első 10 csapatot világosítja majd fel. Akkor minden világos?-kérdi Midori. A többiek bólogatnak.

-Akkor most aludjatok holnap kora hajnalban indulunk.- mondja Midori azzal otthagyja őket a házba.

Miután Midori elment Yusuke és Kuwabara lefeküdtek de Kurama és Hiei még fennmaradtak.

-Szerinted mennyire bízhatunk benne?-kérdi Hiei gyanakodva.

-Megérteném ha Yusuke vagy Kuwabara kérdezné ezt. De pont te kérded?- jegyzi meg Kurama csípősen.

-Túlságosan is bízol benne Kurama. Nem gondolod, hogy felelőtlenség?-kérdezi Hiei.

-Nem. Én azt gondolom, hogy azok után, hogy az életünket köszönhetjük neki az a legkevesebb, hogy bízunk benne.-magyarázza Kurama.

-Az életünket....ugyanmár Kurama. Ketten is megoldottuk volna.- feleli Hiei.

-Lehet. De azt is megtehette volna, hogy otthagy minket, semmibe nem került volna. De nem ezt tette. Én a helyedbe elgondolkodnék ezen Hiei.

-Ugyan már Kurama.

-Na jó én megyek aludni. És neked is ezt javaslom.-azzal faképnél hagyta barátját.

’Hát lehet, hogy Kuramanak igaza van.’-töpreng magában Hiei.’Végül is tényleg számtalanszor bizonyított már.’ Azzal ő is nyugovóra tér.

-Áh, megérkezett kedvenc unkahúgom. Hagyjatok minket magunkra.-küldi ki a szörnyeket a szobából Sakiyo.

-Már megint a kis háziállataiddal játszottál?-kérdi Midori.

-Na de kislány! Kérlek! Hányszor mondjam még el , hogy ők a munkatársaim nem a „háziállataim” ahogy te nevezed őket.

-Tudod jól, hogy nem szeretem, ha így szólítasz. De mindegy. Mi hír a második próbáról?-kiváncsiskodik Midori.

-Csak nem gondolod kislány, hogy elárulom neked.-mondja Sakiyo nyugodtan.

-De miért?- kérdezi Midori leplezet aggodalommal.

-Még a végén valamelyik elszánt csapat az életedre törne, hogy kiszedje belőled amit tudsz. Anyád megölne ha valami bajod esne és én se örülnék neki.-mondja kedvesen Sakiyo.

Midori odamegy hozzá és átöleli:

-Jó éjszakát, Sakiyo.-mondja azzal szomorúan a szobájába megy de még sokáig nem tud aludni.

(folyt. köv.)