A harc még nem ért véget

(negyedik rész)

Midori jókedvuen lép be a házba, ahol a fiúkat hagyta:

- Akkor indulhatunk?-kérdi vidáman.

- Amint sikerül felkeltenünk Urameshit.-mondja Kuwabara. De ekkor Yusuke felébred és a kis csapat fél óra múlva már úton is volt. Hamar elérték az erdot, ami elso pillantásra nem is tunt olyan félelmetesnek.

Kuwabara ment elöl, valamit dúdolgatott, ot Hiei és Kurama követte, végül pedig Yusuke és Midori ballagott.

- Te honnan ismered Kuramaékat?- kiváncsiskodik Yusuke.

- Három évvel ezelott találkoztunk. Épp arra készültem, hogy kirabolom Toranaga kincstárát.- kezdi Midori.- Toranaga egy nagyúr a szörnyek között aki azt szeretné, hogy minden szörny neki engedelmeskedjen. Számos varázsereju kincs van a birtokában, amik igen értékesek.-magyarázza Midori Yusuke értetlenkedését látva.-Szóval épp Toranaga kincstárába akartam betörni. Mindent elterveztem pontosan. Tökéletes terv volt, nem kaphattak el. Csak egy dolgot nem vettem figyelembe: azt, hogy aznap éjjel nem csak én terveztem azt, hogy kipakolom a kincstárat.

- Lefogadom Hiei és Kurama is azt akarta.-vigyorog Yusuke.

- Pontosan.-bólogat Midori.- Így amikor bejutottam szembe találtam magam velük. Hiei egybol meg akart ölni. Hisz tudod milyen.-mosolyog a lány.

- Hát ezt igazán el tudom képzelni.-mondja Yusuke vigyorogva.- Mikor eloször találkoztunk velem se volt túl barátságos.

- Harcolni kezdtünk, de Kurama közbelépett mielott Hiei megölt volna.

- Akkor nem gyoztél?-kérdezi Yusuke.

- Nem.-nevetett Midori.-De akkor megfogadtam, hogy addig edzek amíg egy nap le nem gyozöm. Szóval, bár a harcot megúsztam, de ameddig mi ilyen jól elvoltunk addig az orök észrevettek bennünket. Bekerítettek minket. Harcoltunk ameddig csak bírtunk de kevésnek bizonyult. Mindhárman súlyosan megsérültünk és az orök valahogy hét életük volt. De szerencsére volt nálam egy Álom golyó, amit eldobtam és az orök elaludtak. Persze elotte odakiáltottam Kuramaéknak, hogy fogják be az orrukat.

- Szóval megmentetted oket.-mondja Yusuke.

- Végül is igen.- von vállat Midori.- Aztán Kuramaval még tartottuk a kapcsolatot és hát jópár kalandba volt részünk együtt.

- És Hiei? O, hogy fogadott?-kiváncsiskodik Yusuke.-Csak azért kérdem mert tudom mennyire bizalmatlan az idegenekkel, pláne ha azok emberek.

- Óh, hát o még ma is bizalmatlan velem szembe, de már megszoktam.-feleli Midori egykedvuen.

De mielott tovább folytathatták volna a beszélgetést Kuwabara kiáltását hallották:

- SEGIIIIIIIIIIIIIITSEG!!!!!!!!!!- ordította.

A többiek a hang irányába néztek és látták, hogy Kuwabara egy fáról csüng fejjel lefelé . Nem tudták megállni nevetés nélkül.

- Ne nevessetek, ostobák!!!!!-kiabálja Kuwabara.-Inkább szedjetek le innen.

- A....Az.....Azonnal.-mondja a nevetéstol fuldokolva Yusuke.

- Urameshi!!!!!!!!Ha lejutok megöl.....-kezdi Kuwabara de ekkor a feje frontálisan ütközik a talajjal. A többiek csak mégjobban nevetnek. Hiei volt az akinek a jóvoltából Kuwabara fején most púp volt.

- A fene vigyen te ostoba kerti törpe!!!!!-kiáltja idegesen Kuwabara.

- Te akartál mindenképpen lejönni, én csak segitettem.-feleli gonosz vigyorral Hiei, de mielott Kuwabara visszavághatott volna három hatalmas szörny támadt rájuk. Yusuke és Kuwabara puszta ököllel, Kurama a rózsaostorral, Midori és Hiei pedig karddal küzdöttek. De ez is elég volt a szörnyek ellen. Szerencsére az út hátralévo részét simán megtette a csapat és már ott is álltak Isido elott.

- Sakiyo-sama...-kezdi bizonytalanul Hiromacu.

- Mond Hiromacu. Hallgatlak.-feleli higgadtan Sakiyo.

- Hát szóval az......az unokahúgod, Midori,.....

- Igen. Mi van vele Hiromacu?-kérdezi Sakiyo türelmetlenül.

- Szóval o.....Urameshiékkel ment.-nyögi ki nagy nehezen Hiromacu.

- Igen tudom.-feleli teljes nyugalommal Sakiyo.

- Már megbocsáss Sakiyo-sama, de ha tudod, hogy velük van, hogy lehetsz ennyire nyugodt?-értetlenkedik Hiromacu.

- Te idióta!!!!!-csattan fel Sakiyo. Hiromacu összerezzen.- Tudom, hogy elment velük és azt is tudom, hogy megnyerik ezt a kis „verseny”-t. Mit gondolsz te marha miért hozattam ide azokat a lányokat?!!!!!

Hiromacu válaszra nyitja a száját de Sakiyo közbevág:

- Azért, hogy biztosítsam a felém irányuló huségüket. De elég a fecsegésbol, eredj és nézd meg a foglyokat.

- Igenis Skiyo-sama-mondja udvariasan Hiromacu azzal kimegy az ajtón.

Isido felvilágosította a csapatot, hogy rajtuk már csak egy csapat van versenyben. Így a második próba helyett egybol a harmadik következik.

- Mennyi idióta jelentkezhetett!- jelenti ki beképzelten Kuwabara.- Hisz ez az erdo nem is olyan veszélyes.

- Persze, hogy nem, egy biztonságosabb részen jöttünk.-magyrázza Midori türelmetlenül.- De halljuk Isido a feladványt!

- Rendben de hegyezzétek jól a fületeket mert csak egyszer mondom el:

A fény birodalmán kívül, ahol a sötétség az úr,

Van egy út, melyre a telihold fénye hull,

Az út végén a templom, mit halandó még nem látott,

Ne sikíts, ha meglátod legrosszabb rémálmod!

Végy erot magadon s hagyj ott mindent s mindenkit

Mert ha nem teszed életedet veszted!

- Hát ez meg mit akar jelenteni??????-néz bambán Kuwabara.

- Hogy megfejtsétek az a ti dolgotok.-mondja Isido.- Most gyertek velem. Vissza kell vigyelek benneteket a Palotába. Sakiyo úr már vár.

Azzal egy pillanat alatt visszateleportálta a társaságot a Fények Palotájánba.