A harc még nem ért véget

-Megjöttek.-jelentette Hiromacu Sakiyonak.

-Akkor menj és hozd ide a fogjokat.- utasította Sakiyo.

-Midori, mi bajod?-kérdezi Hiei.- Zaklatottnak tűnsz.

-Ki én???Ah, nincs nekem semmi bajom.-feleli Midori zavartan.

-Azt látom!- jegyzi meg csípősen Hiei.

De mielőtt bárki bármit is mondhatott volna kinyílt az ajtó és a csapat már ott is állt Sakiyo elött.

-Üdvözöllek Titeket!- köszönti Sakiyo a társaságot. Majd Midorira néz és úgy tesz mintha nagyon meg lenne lepődve:

-Uramisten!!! Na de kislány! Ezt igazán nem gondoltam volna.-mondja „csalódottan". Minden szem Midorira szegeződik. A lány meg se tud szólalni.

-Istenem!- kesereg tovább Sakiyo.-Ha a saját unokahúgom átver mit várjak az ellenségeimtől?!!!!

-Az unokahúga vagy????!!!!!!!- néz Hiei Midorira meglepetten és dühösen.

-Elég ebből a szinjátékból!-csattan fel Kurama még mielőtt Midori reagálhatott volna Hiei kérdésére.-Pocsék szinész vagy!

-Igazad van!!!-nevet eszelősen Sakiyo. Azzal kinyílik az ajtó és a Botan, Keiko, Shizuru és Yikina lép be rajta.

-Lányok!!!!!! Ti meg hogy kerültök ide????-kérdezi Yusuke.

-Yukina drágám jól vagy?-teszi fel aggódóan a kérdést Kuwabara, de senki se törődik vele.

-Sajnálom Yusuke, az én hibám.-feleli szomorúan Botan.- Miattam tévedtünk el az erdőben, aztán jöttek ezek a szörnyek és.....és.....-sírni kezd. Keiko átöleli a zokogó lányt.

-Jól mondja.-szólal meg Sakiyo.- Gondolom már kitaláltad miért „hívtam meg őket”.-néz Kuramara.

-Mert már régóta tudod, hogy Midori a segítségünkre lesz majd.- feleli közönyösen Kurama.-És így akarod biztosítani, hogy még véletlenül se áruljunk el téged.

-Nem okoztál csalódást Kurama.-nevetett Sakiyo.-Mindig is tudtam, hogy te vagy a csapat legértelmesebb tagja. De ez most nem fontos. Azt akarom, hogy hozzátok ide nekem a Végzet Serlegét.

-A Végzet Serlegét.....de hát, az csak egy legenda.-mondja Midori.

-Nem, kislány, nem az.-világosítja fel Sakiyo unokahúgát.- A legenda szerint a serleg a Rémálmok Templomában van. De, hogy hol a templom??? Hát a megoldás kulcsa a rejtvényben van, de többet nem mondhatok, mert még van egy csapat versenyben. Szóval ha nem akarjátok, hogy a kis barátaitoknak valami bajuk essen akkor gyorsan elhozzátok nekem azt a serleget.

Azzal a csapat kiment a teremből, egyenesen Midori szobájába.

-Azért van itt valami amit nem értek...-kezdi Koenma.

-Micsoda Koenma úrfi?-kiváncsiskodik a kék ogre.

-Mégis, hogy a csudába derülhetett ki a tervünk? Sehogy se értem. Ha megtalálom az árulót biztos, hogy megöletem.

-Jaj Koenma úrfi, biztos vagy benne hogy áruló volt?-mondja rémülten a kék ogre.

-Teljesen. De miért?-kérdezi gyanakodva Koenma.

-Hát.........és ha valaki véletlenül szólta el magát?-teszi fel a kérdést a kék ogre.

-Senki se lehet, olyan idióta,hogy........várjunk csak......te voltál te eszelős bolond!!!!!!!-világosodott meg Koenma azzal ráugrott a kék ogréra és püfölni kezdte. Miután már agyba főbe verte egy kicsit megnyugodott:

-Mégis mikor?- kérdezte lihegve Koenma.

-Hát tudod Koenma úrfi, aznap amikor kimenőt kaptam estére bementem a kocsmába......és hát kicsit sokat ittam. Ott volt az a Hiromacu is, akivel beszélgetni kezdtem.......-magyarázza az ogre. Én úgy sajnálom Koenma úrfi!-mondja zokogva.- Ígérem többet nem fordul elő.

-Abban biztos lehetsz.-mondja vészjóslóan Koenma.- Meg foglak büntetni......csak még ki kell találnom, hogy hogyan. De most hallgass! Látni akarom mi történik......-azzal az óriáskivetítőre meredt.

-Méghogy megbízhatunk benned!!!!!- háborgott Hiei. –Én tudtam, hogy valami nem stimmel!

-Hagyd ezt Hiei.-szól rá Kurama.-Most van ennél fontosabb dolgunk is. Hogy is szólt az a rejtvény?

-Lefogadom, hogy te tudtad ezt az egészet!-ordítja Hiei magából kikelve.

-Igen, tudtam.-feleli nyugodtam Kurama.

-Hát ezt nem hiszem el!-tajtékzik Hiei.-Te átkozott! Most miattad van veszélyben a húgom!- azzal akkora pofont kever le Midorinak, hogy a lány a falhoz csapódik és majdnem eszméletét veszti.

-Jézusom Hiei! Meghibbantál?!!!!-mondja Kuwabara azzal felsegíti a lányt, de az ellöki magától és kirohan a szobából.

Kurama szóhoz se jut a jelenet láttán.

-Ez meg mire volt jó?-kérdezi Yusuke.-Nem az ő hibája ami történt.

-Hogy tudtok ilyen könnyen átsiklani a dolgok felett hiszen....-kezdi Hiei de már belátta, hogy egy kicsit túlreagálta a dolgot.-Ah, tudjátok mit....nem érdekes, úgyis csak ellenem vagytok mind.-mondja azzal ő is kiment a szobából.

-Azt mondta, hogy a húga veszélyben van. Nem?- kíváncsiskodik Kuwabara.- De ki lehet a húga?? Boatn? Ah nem, nem hiszem. Akkor Keiko?-gondolkodik hangosan.

Ekkor hátulról egy hatalmas ütés éri a fejét. Az ütést Yusukenak köszönhette,

-Te agyalágyult! Már hogy lenne Keiko a húga amikor ő ember?!- teszi fel az ésszerű kérdést Yusuke.

-Auuuuuuuu!!!! Ezt nem kellet volna.....de igazad van. Shizuru se lehet hiszen ő az én nővérem- latolgatja tovább a lehetőségeket Kuwabara miközben az ablakhoz sétál, hogy minél távolabb kerüljön Yusuketól.- Akkor már csak Yukina maradt..........Uramisten!!!!!!-világosodik meg- hát Yukina az!!!!????

-Ez most nem fontos.- unta meg Kuwabara eszmefuttatását Kurama.- Koncentráljunk inkább a rejtvényre.

-A fény birodalmán kívül, ahol a sötétség az úr......-kezdi Yusuke.-Ez vajon mit jelenthet?

-Van egy út, amire a telihold fénye hull.....-folytatja Kurama.

-Nézzétek ma telihold van!-kiált fel Kuwabara.

-A fény birodalmán kívül, meg mondjuk jelenthetné azt, hogy a Fények Palotáján kívül.-fejtegeti Yusuke.

-Persze, hogy a palotán kívül! Biztos nem a palotában rejtenek el egy templomot.-teszi a csipős megjegyzést Kuwabara.

Amíg a fiúk a rejtvényt fejtegették a palotán kívül Midori a kedvenc fája alatt ült a dombon és az eget bámulta. Hiei ment arra és meglátta lányt. Kiss tétovázás után megszólította.

-Midori......-kezdte. A lány összerezzent és gyorsan letörölte arcáról a könnycseppeket.

-Ah, Hiei te vagy az?-kerdezte.

-Nem akartalak megijeszteni csak.......bocsánatot szeretnék kérni. Tudom, nem kellet volna megüsselek. Csak nagyon aggódom a húgomért. Ne haragudj.- kér bocsánatot Hiei életében talán először.

Midori elmosolyodik.

-Most meg min mosolyogsz?-kérdi Hiei kissé zavartan.

A lány megfogja a kezét és leülteti maga mellé.

- Tudod, Hiei nem hittem Kuramanak mikor azt mondta, hogy rengeteget változtál amióta csatlakoztál Yusukehoz. És most tessék, bocsánatot kértél.

- Nem kell ennyire felfújni a dolgot.-szabadkozott Hiei.-Csak egyszerűen megbántam, hogy megütöttelek és kész.

Midori tovább mosolygot majd felnézett az égre. A telihold fénye valami különös csillogást varázsolt a szemébe. Hiei figyelte a lányt, nagyon szépnek találta. Sokáig elnézte volna még de ekkor a lány csendesen megszólalt:

-Ott! Nézd ott a templom.-mutatott ujjával a szomszédos dombtetőre. Hiei követte tekintetével az irányt és ő is meglátta a telihold fényében ragyogó templomot. Csodálatos látvány volt. A fény gyengéden játszott az ablakain, meg-megcsillanva néha, mintha megannyi drágakőből lenne az üveg.

-Gyere!-ocsúdott fel Hiei azzal kézen fogta Midorit és mindketten visszaszaladtak a palotába. Kis idő múlva a csapat már ott is állt a templom előtt készen arra, hogy behatoljanak.